2020. augusztus 29., szombat

Zaj

 


Minden elkezdődik valahol, az új dolgok mondjuk egy egypercessel. Impresszió Edvard Munch A sikoly c. képére. 


***


A folyó zúg. A szél suhog, benne csörögnek a levelek. Az ócska deszkák recsegnek a lábam alatt. Mások lába alatt máshogy recsegnek. Minden lépésnél veszít a régi fa egykori méltóságából. Túl sokan járnak át rajta. Túl sokan vannak körülöttem. Ők beszélnek. Mind beszél és mind másról. A leghangosabbak a gondolataim, szinte sikoltoznak, túl akarják kiabálni egymást – „Engem vegyél figyelembe, ne nyomj el!”

Zaj. Gyűlölöm. Elegem van!

Lassan felemelem a kezeim. Még a kabát is a levelekhez hasonlóan csörög – Megőrjít ez a hangzavar. Legyen már végre csönd!

Nem bírom tovább. Feladom.

A fülemre szorított kezeimmel üvöltök, kontextus nélkül tetézem be a hangzavart.

Majd felfigyelek valamire.

Hirtelen minden elhallgat körülöttem. Megállnak. Nyugodt, sima víztükör, mozdulatlan levelek, a deszkák remegve lapulnak egymáshoz. Lesütött tekintetek. A gondolataim lehullanak a híd deszkái közötti kis réseken a vízbe, elnyeli őket a mély.

Miért csak akkor van a világon csend, amikor én vagyok a leghangosabb?

 


4 megjegyzés:

  1. Szeretem az ilyeneket, valószínűleg azért, mert nekem sosincs ötletem az ilyen kis szöszökhöz, de ez abszolút tetszett, az az utolsó sor telitalálat! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3 Nekem valamiért inkább ezekhez a rövidekhez van ötletem, nagyon sokat segítenek a képek, amikre írom őket, meg a dalok. :D Szóval a jövőben biztos írok jónéhány hasonlót.

      Törlés
  2. Szia Eszter,

    Elgondolkodtató, amit írtál. Kicsit melenkólikus, de ettől csak még jobb. Simán eltudnám képzelni ezt egy krimi, thriller film/regény prológusának.

    Puszi
    Brukú

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3 Nem is rossz ötlet, lehet ideje lenne valami ilyesmit írnom :D

      Törlés