Évértékelés

Se kép, se zene. Ez már nem jól kezdődik. Vagy mégis?

Hűha…Hát ez is eljött. Egy éves lett a Coffee & Cakes. Ez a bejegyzés most kivételesen nem történet, hanem egy röpke kis köszönetnyilvánítás lesz. Talán kicsit nyálas, érzelgős, de néha kell az ilyen is. Vágjunk bele, ne szaporítsuk tovább a szót! :D

Kezdjük a legelején. 2012 óta vagyok jelen a blogvilágban, ám 2014 decemberében abbahagytam a publikálást. Akkor azt gondoltam, véglegesen. Hogy mégsem annyira nekem való ez a fajta írás. Tulajdonképpen nem is tudom már, miért voltam ezen a véleményen, de abban az időben egy jó ideig valóban szüneteltettem a billentyűzetkoptatást. De nem bírtam sokáig nélküle, úgyhogy egy évvel ezelőtt, egy napos augusztusi délutánon unalmamban megszerkesztettem egy barátnőmmel azt az illetékes buborékos hátteret, és azzal a mozdulattal meg is nyílt a Coffee & Cakes. Eleinte nem tápláltam bele túl sok energiát, kicsit „jóvanazúgy”-módon működött minden. Aztán egyre nagyobb lett a motivációm, és végül, most, egy év után is itt vagyok (még mindig felfoghatatlan számomra; nem gondoltam volna, hogy én, a blog írója kitartok ez az egész mellett), és remélem, még sokáig olvashattok rólam.

De ennyi ide elég is, folytassuk a hálámmal. :D

Kezdjük a Facebook-csoportoknál, mert azt gondolom, azoknak köszönhetem a siker javarészét. Ha nem lenne az a közel húsz csoport, amelynek tagja vagyok, nagy valószínűséggel nem tartanék itt. Szóval köszönöm a csoportoknak, a benne lévő tagoknak és adminoknak, hogy csatlakozhattam.

Másodjára jöjjenek a feliratkozók. Az a nyolc ember, akik talán a legközelebbiek. Akik szerintem minden leírt sort olvasnak, és figyelnek lépten-nyomon. Hozzátok mást nem is nagyon tudok szólni, csak egy elérzékenyült köszönöm-öt rebegek el, ha az megteszi.

A linkcseréseket is ezerszer hálálom, akik „zaklattak” kommentben, chatben, hogy szeretnének fölkerülni az oldalamra, és méltónak tartották a Coffee & Cakes-t a sajátjukhoz.

A bíztató kommentek pedig minden egyes alkalommal melengették a szívemet, és nem hagyták, hogy abbahagyjam, suttogták a fülembe, hogy amit csinálok, az igenis ér valamit, és folytassam. Minden alkalommal egy valódi élmény volt olvasni soraitokat.

A kritikusoknak (Sky Jensen és Androsama) is hálával tartozom, amiért kiemelték mindazt a pozitív-negatív tulajdonságokat, amikkel bírnak a történeteim. Egy igazi élmény volt várni, hogy mikorra hozzátok az elkészült értékeléseiteket.

Ma reggelre elértük a 6006 megtekintést, ami szintén nagyon boldoggá tesz. Napról napra többen vagytok, és minden reggel, mikor megnézem, elégedetten bólogatok a statisztikára.

A díjak kiosztóit is nagyra becsülöm, rengeteg bíztatást kaptam tőlük is. Nekik is köszönöm, hogy megajándékoztak ezekkel.

És köszönöm mindenkinek, akik akár csak egyszer, akár többször felnéztek, mert a ti látható jeletek pedig az, hogy én egy év után is itt vagyok, egy aktív bloggal, és temérdeknyi készülő, és már meglévő írással.

Továbbá köszönet a Picmonkey-nak és a Youtube-nak a hangulat megteremtéséért. xDD

Hát, ennyi lenne. Valóban egy kis apróság, ennél jóval többet érdemelnétek mindannyian, mint egy szedett-vedett bejegyzés. Még egyszer nagyon köszönöm, hogy itt vagytok nekem, remélem a következő évet is hasonlóan kezdjük meg a mai nappal, és folytatjuk így, együtt. :)