Arra sikerült rájönnöm, hogy nem
fogok tudni minden napra megírni egy ilyet, úgyhogy minden második nap fogom
kitenni a következő részt. (Persze, megpróbálom majd, de egyelőre nem sok
reményt fűzök hozzá.)
A mai az amit, az összeszedett tíz
dolog közül talán a legjobban vártam.
MÁSODIK: KEDVENC SHIPEM (AZ OTP-M)
A lustaság lételemem, úgyhogy kezdjük
a rövidítéssel: a kedvenc ship, ami a legközelebb áll hozzád, idegen szóval az
otp-d. Ez egy ilyen kis mozaikszó, most nem tudom megmondani, miből jött létre,
de ha valakit érdekel részletesen, nem nehéz ráakadni. A továbbiakban így is
fogom használni ezt a szót.
Az előzőhöz hasonlóan most is elég
nehéz dolgom volt, mert a fandomoknál már csak egy dolga van több egy
ficírónak, ami nem más, mint a shipek. Hogy lecsökkentsem ezt a rengeteget,
olyat választottam, akik nincsenek együtt az eredeti történet szerint, de mégis
elég sokak szerint működik köztük a kémia, és persze slash kategóriába
sorolhatók. Nálam ez a ship a Cherik, azaz, az X-men Charles Xavier-je (X
Professzor, ha esetleg valaki nem ismeri a sztorit) és Erik Lehnsehrrje (Magneto,
még mindig azért, ha valaki nem ismeri).
Hogy miért ők? A Cherik volt az első
vérbeli slashshipem, amibe akkor estem bele (meg úgy az egész Marvel fandomba),
amikor egy barátnőm elküldött nekem egy ficet, hogy „nézzedmárdejó”.
Alternatív, nem-mutáns világban játszódott, de azt mondtam a végén, hogy
mindent ismerni akarok, ami ehhez a pároshoz kapcsolódik. Ez volt három éve, és
azóta megállás nélkül shippelek. A tumblr-falam tele van/volt velük, és
magyarul, illetve angolul több mint negyven fanfictiont olvastam el ezzel a
párossal.
Mit szeretek bennük annyira?
Egyszerűen megragadott a kapcsolat dinamikája és sokszínűsége. Mindkét
karaktert nagyon komplex szereplőnek tartom a múltjukkal, jellemükkel,
véleményükkel. Talán az összes shipem közül őket érzem a legemberibbnek,
rengetegszer döntenek rosszul, bánják meg, amit tettek, örülnek egyszerű
dolgoknak. És ezek a jellemzőik teszik lehetővé, hogy kifogyhatatlan a témák
tárháza, amiben írunk velük. El tudok velük ugyanúgy képzelni egy boldog,
habos-babos fluffot humorral és őrülten cuki pillanatokkal, mint egy szívettépő
angsot, amin napokig lehet sírni és üresen meredni a semmibe. Annyira se
veled-se nélküled, hogy nem tudom nem kedvelni a hangulatot. Vigyorgó pofával
zuhanhatnának a boldogságba, de a személyisége egyiküknek sem engedi meg, hogy
lemondjanak az elveikről és akár egy kis darabot is feláldozzanak magukból, ami
szükséges egy kapcsolat kompromisszumához.
Mivel fejezem ki a rajongást? Én nem
írtam még velük soha, mert nem akarok ennyi olvasás után nekiesni az írásnak.
Attól félek, hogy a korábban olvasott dolgokból másolnék le egy csomó dolgot,
és ezt nem akarom. Helyette rajzolok sok-sok Cheriket. :D
Hoztam is két saját fanartot, mert
olyat nem sokat láttatok még tőlem. (Szokásos duma: lenyúlni nem szabad, mert
csúnya vége lesz, ha kell valamire, kérdd el, és lelkes vigyorral adom a
fotóját.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése