Lehet az élet csodaszép?

~ Összefoglaló Rácz-Stefán Tibor Fogadj el! című regényéről

Ennek a regénynek nem tudok elég hálás lenni.
Azt hiszem, ennek köszönhetem, hogy felvettek az MCC középiskolás programjába (amiről most nem fogok részletesebben írni, mert mondhatni személyes), ahová az volt a felvételi követelmény, hogy egy könyvről vagy filmről írjunk rövid összefoglalót. Én ezt választottam, mert amikor pályáztam, még javában a könyvheti dedikálás hatása alatt voltam (pontosan egy héttel utána jelentkeztem), és amúgy is nagy kedvencem az Amerikai Istenek és a Kés a Zajban mellett.
Most ezt a bizonyos összefoglalót olvashatjátok (itt *egy link lesz, amint oda kiteszem* pontosan ugyanezt osztottam meg), remélem tetszeni fog!

Utóirat, vagy valami hasonló lényegtelen szövegelés: A képen a saját példányom látható a kedvenc cicás bögrémmel. (Veszélyesen sok cicás bögrém van...)


*

Rácz-Stefán Tibor regénye 2013-ban nyerte meg az Aranymosás irodalmi pályázatot. A történet egy elit magángimnáziumban játszódik, ahol az osztályok létszáma alacsony, és néhány ösztöndíjas kivételével a tanulók jó anyagi helyzetben vannak. Ilyen ösztöndíjjal kerül be az iskolába az egyik főszereplő, Petra – ő szégyellvén azt, hogy nem rendelkezik annyi pénzzel, mint a többiek, hazudik nekik önmagáról. A regény két szemszögből íródott, a másik szemszöget a homoszexuális Dávid karaktere képviseli. Ők ketten barátságot kötnek. A problémák akkor jelennek meg, amikor Dávid beleszeret egy osztálytársába, illetve Petra hazugságai kiderülnek. Az osztálytársai bosszút állnak a lányon, aki már nem talál kiutat helyzetéből, így egy nap egy pisztollyal megy be az iskolába. Lelövi azokat az embereket, akik ártottak neki, majd öngyilkos lesz. Dávidnak eközben sikerül elfogadnia magát, egymásra találnak szerelmével, Áronnal.

A történet a fiatalok körében jelentős konfliktusokat mutatja be. Ebben a formában az író több ilyen eseményt halmoz egymásra, egy végletekig elmérgesedett helyzetet jelenít meg, így némiképp túloz. Ez a túlzás mégsem zavaró, mondtatni szükséges, ugyanis ezáltal a – reális, mindennapinak tűnő élethelyzeteket szerepeltető – történet és a valóság között keletkezik egyfajta határ, amitől az olvasó nem érzi azt, hogy ez az egész ebben a formában bármikor megtörténhet vele. Ez fontos a történetnél, különben valószínűleg a befejezés kegyetlensége az öncélú sokk érzését keltené az olvasóban. Emellett az üzenete is más lenne.

A mondanivaló az egész történet alatt kihangsúlyozva marad, megtalálható a sorok között, még sincs nyíltan kimondva, ezáltal nem válik didaktikussá – ami könnyen bekövetkezhet az ilyen jellegű történeteknél.

A szereplők gyakran hibáznak, cselekednek nem megfelelően, nem céljuk az, hogy példát mutassanak az olvasóknak. Az író nem bírálja, értékeli a cselekedeteiket, nem foglal állást egyikük mellett sem. Az olvasónak hagyja meg, hogy eldöntse, kivel ért egyet, nem erőszakolja rá a saját véleményét. A két főszereplő sorsa között élesen kirajzolódó ellentét figyelhető meg.

Petra magabiztosan, reményekkel és álmokkal telve érkezik meg az iskolába, ahová azért jelentkezett, hogy kihasználja az iskola nyújtotta lehetőségeket, ösztöndíjasként. Már előre felépített magában egy képet arról, ahogyan elképzeli a gimnáziumot, a tanárokat, az osztálytársait, így érthető, hogy sokkolja az, amit elsőre megtapasztal. Félni kezd, kényelmetlenül érzi magát, a hazugságai kétségbeesésének lépései, melyek aztán még nagyobb bajba sodorják a lányt. Mikorra tudatosul benne, mi történik vele, már képtelen megállítani az eseményeket, tehetetlennek érzi magát, egyedül az öngyilkosságot találja kiútnak, menekvésnek.

Dávid úgy érkezik ugyanebbe az osztályba, hogy a többi tanulót már ismeri, nem kedveli őket. Ő is magányosnak számít környezetében, egyetlen társa Petra lesz, akiben megbízik. Retteg attól, hogy fény derül „titkára”, a fiú, akibe szerelmes lesz, eleinte gyűlöli, folyamatosan bántja, így Dávid különösen rosszul érzi magát az osztályban. Majd bekövetkezik számára a hirtelen fordulat, mikor kiderül, Áron viszont szereti őt, és eddigi viselkedése tehetetlenségének eredménye volt. Dávid Áron mellett megbarátkozik érzéseivel, a történet végére sikerül elfogadnia magát, és a fiúval az eleinte meglehetősen viharos kapcsolata kiegyensúlyozottá válik. Az ő történetszála tökéletesen bemutatja, mire képes a szeretet és önmagunk elfogadása, ezáltal karakterfejlődése pozitívvá válik.

Ennek az ellentétes fejlődésnek a végső pontja Petra öngyilkossága előtti utolsó mondata: „Az élet csodaszép” – számára már lehetetlen elérni a boldogságot, de Dávid (és mások) számára van lehetőség, hogy széppé, boldoggá tegyék életüket.

A regény szerkezete keretes, a prológusban a történet végét olvashatjuk külső nézőpontból, majd az első fejezetben visszaugrik az időben, és onnan indítja el a cselekményt az író, aztán az utolsó fejezet már a prológusban említetteket írja le, ezúttal Dávid szemszögéből. Tehát a könyvet olvasva az első pár oldal után tudjuk, mi fog történni – így nem a végkifejlet válik lényegessé, hanem maga az a folyamat, amin a szereplők haladnak, hogy végül eljussanak a befejezésig.

A könyvet tizenéves, középiskolás korosztálynak ajánlom leginkább, ugyanis a benne felvetett problémák számukra aktuálisak, a barátság, a szerelem, önmagunk megtalálása és elfogadása azok a démonok, amelyekkel mindenkinek saját magának kell megküzdenie – ez a történet erőt és bátorságot ad bárkinek, aki a kezébe veszi.