Lehet ennél rosszabb?

Most, hogy válaszoljak a saját címemre: igen, lehet. Hogy miért? Nézzük csak...Legutóbb októberben posztoltam novellát, ami akárhogy nézzük két hónapja volt. És erre most hoztam ezt, ami egy már-már paródia-szagú fluff, kínos poénokkal és brutális cselekménnyel.
Na jó, azért ennyire nem rossz a helyzet, ez csak egy általános karácsonyi novella, aminek Thor és Loki (említésnyi slashhel) esett áldozatul.
Az a bizonyos cselekmény: Thor nagyon szeretne karácsonyt. Loki kevésbé, de beleegyezik. Minden jól halad, amíg valamit el nem felejtenek...




*

És akkor Thor azt mondta:

- Legyen nekünk is karácsonyunk.

Loki pedig beleegyezett, hiába érezte, hogy nem lesz jó ötlet.

Így történt az, hogy november közepe óta a ház szalonjának rendetlen tölgyfa dohányzóasztalának közepén helyet kapott a Frozen-es notesz, rajta Thor ákombákom betűivel: „Karácsonyhoz”. Még soha nem látta közelről az ünnepet, úgyhogy nekikezdett az információgyűjtésnek – sorról sorra feljegyezte, hogy mik kellenek ahhoz, hogy az embernek jó karácsonya legyen.

Az első helyen a hó állt, a legtöbb megkérdezett némi szemforgatás és kérdő pillantás után ezt nyögte be neki. Ha hó van, akkor tökéletes a karácsony, ezért Thor azóta rendszeresen imádkozott azért, hogy december huszonnegyedikén essen a hó, erre Lokit is foggal-körömmel-pizzával-hamburgerrel próbálta rávenni. Nem volt könnyű, de hosszas próbálkozás után sikerült elérnie valamit, bár kételkedett benne, hogy ezt a feladatot Loki egy percre is komolyan vette volna. Tehát hó pipa.

A második a díszítés volt, különböző fényfüzérekkel, gömbökkel. Ez volt a legkönnyebb része az egésznek. Google-ben kicsit utána nézett, hogy milyenek az igazán szép díszítések, aztán rájött, hogy neki ehhez nem lesz türelme. Lokinak persze azt mondta, hogy jobb ízlése van az ilyenekhez, és a férfi egója legyezgetésének hírére el is vállalta a feladatot, hogy felkeres pár boltot és beszerzi a szükséges kellékeket.

- Ilyen kis égőket hozz – mutatta neki Thor a kékesen derengő képernyőn, mire Loki hevesen bólogatott.

- Elég égő lesz egy így is – suttogta maga elé, amikor stílusosan a nyaka köré tekerte a méregzöld sálat. Abszurdnak tartotta, hogy két asgardi isten nyálas dalokat énekelve ugráljon körbe egy zöldnek csúfolt műfenyőt rénszarvasos pulóverben a színes kis lámpák fénye alatt. Nem tudta eldönteni, hogy ez inkább fájdalmas és megszégyeníti a nevét, vagy vicces és azáltal szégyeníti meg a nevét. A megszégyenítés-részben biztos volt.

Díszítés pipa.

Az ajándék volt a listán a következő, mint elmaradhatatlan kellék. Lehetőleg hópihe, rénszarvas, karácsonyfa vagy hasonló mintás csomagolópapírba rejtve. Ez a rész tetszett neki a legkevésbé, ugyanis kénytelen volt hosszú, fárasztó órákat végigállni egy-egy áruház fizetésre váró vásárlóinak kígyózó sorában, ami közepesen tönkretette az idegrendszerét. Most először tapasztalta meg azt az érzést, hogy bármennyire érdekesnek is tartja a karácsonyt, nem fogja megbánni, ha egyszer vége lesz. Azt mondták neki, hogy természetes, ha utálja az egészet, és minden évben kijelenti, hogy soha többet nem kér belőle, mielőtt kocsiba ülne és célba venné a plázákat. Vásárlás pipa.

Mikorra hazaért, úgy érezte magát, mint aki minimum egy kegyetlen csata túlélőjeként zuhan át valami egészen más univerzumba. Loki éppen a ház teraszán babrált a fényfüzérrel valami régi asgardi himnuszt dúdolva. Nem akarta, hogy meglássa az ajándékokat, így a hátsó ajtó felé vette az irányt, és ott surrant be a kellemesen fűtött földszinti hallba. A szobájába érve kiboncolta a szatyrokból a vásárolt különböző holmikat, a csomagolópapírt (kék, rajta ezüst és fehér hópihékkel), majd megkeresett valami karácsonyi mixet Youtube-on, hogy ténylegesen karácsonyi hangulatban teljen a csomagolás. Minden számára fontos személy kapni fog tőle valami szerinte igazán ötleteset. Az ajándékozás második fele is letudva.

A karácsony már-már az ajtóban volt, amikor Thor úgy döntött, ide film is kell a hangulathoz. Gyorsan leszedte torrentről a Reszkessetek betörőket, mert állítólag az egy ikonikus film, és Loki azt az egyet találta szimpatikusnak. Karácsonyi film, amire mindenki csak félig-meddig figyel a vendégeket várva: ez is készen van.

December huszonnegyedikén reggel már úgy ébredt fel, hogy minden készen volt. Gondosan pipálgatta ki egy vörös filctollal a noteszbe írt kellékeket, még utoljára átnézte, hogy biztosan minden megvan-e. A hó gyengén szállingózott, vékony porszerű réteggel borította be az ablakpárkányt – ez még estig erősödhet, lehet, hogy nagy hó lesz, mire a vendégek megérkeznek.

Leellenőrizte azt is, hogy a nevezett vendégek egyikének sem felejtette el elküldeni a néhány perc alatt összeképszerkesztőzött, mégis mutatós meghívót. A többség válaszolt is rá, megköszönték a meghívást, néhányan lemondták, voltak, akik már megírták, hogy mikorra érnek oda. Unottan ikszelte ki a kis ikonokat, amíg fel nem villant a képernyő sarkában Tony neve. Azt írta, hogy ilyen hóviharban képtelen lesz gyakorlatilag bárhová eljutni, de azért egy olyan karácsonyt kíván Thornak, amikor kivételesen semmi nem fog történni Lokival. Legalábbis ő nagyon szeretne lokimentes ünnepeket. Thor megígérte, hogy figyelni fog a férfira, aztán kikapcsolta a gépét. Kissé elszomorította, hogy Tony nem tud megjelenni a kis vacsoráján, mert már előre arra volt a legkíváncsibb, hogy miféle kütyüt hoz majd ajándékba, amiről bár fogalma sem lesz, mire használható, mégis jól elszórakozik vele.

Ennek ellenére hamar túladott az aprócska problémán, felkapta a hall fogasán lógó bőrdzsekijét, és körbejárta a szomszéd házakat. Mindenhová bekopogott, megcsodálta az ajtókon függő koszorúkat, boldog karácsonyt kívánt, illetve meghívta őket egy-egy sütire vagy teára estére magukhoz.

Mikorra visszaért a házba összefagyott tagokkal, vacogva, lesöpörte magáról a teraszon a havat (ami valóban egyre sűrűbben hullott – már nagy pelyhek szálltak le az égről), Lokit a tévé előtt találta egy tál mézeskalács társaságában valamelyik letöltött karácsonyi filmet nézve.

- Hallod, ez rohadtjó – lelkesedett teli szájjal két falat között, és Thor nem tudta eldönteni, hogy a filmre, a mézeskalácsra, vagy leginkább mindkettőre érti. Kivételesen semmi galibát nem csinált, ami azért megnyugtatóbbnak számított bármi másnál.

Thor játékosan összeborzolta az ébenfekete, selymes tincseket, majd kényelmesen lehuppant a férfi mellé a fotelba, és átvette a tálat. Úgy tett, mint aki nem veszi észre a Loki arcán szétfutó gyors mosolyt, belenézett a filmbe, ám nem fogta fel a képernyőn felvillanó jeleneteket.

A nap előrehaladtával egyre kíméletlenebbül szakadt a hó, a hírportálok már hóviharokról és káoszról számoltak be, Loki pedig minden újabb vészjósló mondatnál megejtett egy gunyoros mosolyt, vagy pofátlanul felnevetett, amíg Thornak eszébe jutott valami olyan, amitől elszállt az egész karácsonyi peace-love-happy hangulata: mi van akkor, ha Loki zúdította rájuk ezt az időjárást?

- Mégis mennyit imádkoztál te egy kis hószállingózásért? – kérdezte álcázott haraggal a hangjában.

- Nem annyit, amennyit kellett volna.

- Szóval ránk hoztál egy kibaszott hóvihart.

- Valami ilyesmi lenne a feladatom, nem?

- Így senki nem fog tudni eljönni hozzánk.

- Hadd találjam ki, hogy az következne, hogy elrontottam a karácsonyod – vetette be Loki a mindent romba döntő zárómondatot. Ellentmondást nem tűrően tett pontot a vita végére, de Thor megkeseredett tekintetét látva gyors témaváltásra adta a fejét. – Amúgy milyen karácsonyfánk lett végül?

És Thornak ebben a percben eszébe jutott, hogy mitől volt hiányérzete még mindig, pedig elviekben mindent elintézett: nincs karácsonyfa! Hirtelen tört rá a kétségbeesés, fogalma nem volt róla, hogy honnan fog szerezni egyet, viszont a díszek már ott várakoztak a nappali sarkában, ráadásul karácsonyfa nélkül lehetetlen karácsonyozni.

Az ötlet eleinte csak egy rossz viccnek indult. Aztán Thor fejében megrekedt a gondolat, nem hagyta nyugodni, a „zöld” és a „megérdemli” szavak ellentmondást nem tűrő váltakozása.

Másfél óra múlva a mondvacsinált díszkandalló előtt állt Loki egy kis dobogón, betekerve csillogó boákkal és színes, villogó fényfüzérrel, pulóverére kis kampókkal gömbök voltak rögzítve. Egy ideig fáradhatatlanul ellenkezett, végül belátta, hogy ezúttal nincs menekvés, és kénytelen-kelletlen beletörődött sorsába, mikorra Thor a becsomagolt dobozokat körépakolta. Amikor az első, valami csoda folytán megérkezett vendég csöngetett, Lokinak már csak egy kicsit volt nyúzott a tekintete, és nem is volt annyira vörös, mint amennyire azt az elmúlt események után lehetett várni.

- Egész elegáns karácsonyfa lettél. – Thor megengedett magának egy önelégült-gonosz nevetésfoszlányt mielőtt ajtót nyitott.

Loki még utánakiabált, hogy meglátják, ki nevet a végén, de most az egyszer nem lett volna szíve kárt okozni Thornak.

*