Hihetetlen, hogy már mindjárt végzek
ezzel is. És pluszos, hogy rájöttem, ha nem akarok mindent egy bejegyzésbe
sűríteni, akkor könnyebb összeszedni. Igen. El kellett telnie majdnem két
hétnek, hogy ez leessen nálam. A mai megint egy rövid és személyes lesz.
HATODIK: KEDVENC IDÉZETEM EGY SAJÁT
ÍRÁSOMBÓL
Ezt elég könnyű volt összeszedni,
mert él egy olyan kép a fejemben, hogy a mondataimért a pokolban fogok elégni. Amúgy
is a pokolban fogok elégni, de ezt hagyjuk. A kedvenc saját idézeteim
legtöbbször azok, amiket az olvasók szoktak szeretni. Inkább a hasonlataimra
vagyok rákattanva, képes vagyok órákat gondolkodni azon, hogy milyen
elvetemült, éppen hogy oda illő metaforát vagy hasonlatot lehet besűríteni az
adott bekezdésbe. Azért ilyen gondolkozás ritkán történik, mert legtöbbször
csak úgy jönnek a sötétségben derengő valahonnan,
ami így leírva elég ijesztően hangzik.
A kedvencem az álmokkal kapcsolatos,
egy még nem posztolt novellámból. Welcome to Night Vale fanfiction, első
próbálkozás a fandomban, és remélem, hogy elég „betegre” sikerült a rádióműsor
hangulatához. Sosem szoktam félkész dologból semmit mutatni, de most kivételt
teszek, mert ezt annyira kiokoskodtam egy reggelizés közben. A bekezdés
(illetve két bekezdés) az álmokról szól, na meg Carlosról. Lássuk is:
„Gyűlölte az álmokat. Hamis képeknek tartotta őket egyetemista korában.
Mikor Night Vale-be jött minden megváltozott. Itt nem voltak álmok, itt
éjszakánként a legnagyobb félelmeidből összeállt szörnyek nyála csöpögött
arcodra, hegyes fogaikkal fenyegetően vicsorítottak, várták, hogy amint
megébredsz, szétmarcangolhassanak. Carlos titokban félt ezektől a lényektől,
hiába kételkedett valósságukban. Az általa elképzelt valóság kicsinyesnek és
nevetségesnek hatott az ittenihez képest. Szeretett kételkedni, korábban a
bizonyítási vágy érdekelte, az hajtotta, most a legszörnyűbb dolgok elől akart
menekülni a segítségével.
Odakint helikopterek zúgtak, homokvihar söpört végig, az utcák üresnek
tűntek, a város csendes volt, mintha halott lenne.”
Ez lenne a drágaság. Remélem, kellően
vészjósló egy fichez, amiben Night Vale időhurokban reked, és reménytelenül
próbál kiszabadulni. Előre szólok, hogy az angstnál is angstosabbra tervezem,
úgyhogy itt az ideje lerombolni azt, amit a mostanában írt fluffokkal
felépítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése