2017. június 10., szombat

Daily Best Challenge 6

Hihetetlen, hogy már mindjárt végzek ezzel is. És pluszos, hogy rájöttem, ha nem akarok mindent egy bejegyzésbe sűríteni, akkor könnyebb összeszedni. Igen. El kellett telnie majdnem két hétnek, hogy ez leessen nálam. A mai megint egy rövid és személyes lesz.

HATODIK: KEDVENC IDÉZETEM EGY SAJÁT ÍRÁSOMBÓL
     
Ezt elég könnyű volt összeszedni, mert él egy olyan kép a fejemben, hogy a mondataimért a pokolban fogok elégni. Amúgy is a pokolban fogok elégni, de ezt hagyjuk. A kedvenc saját idézeteim legtöbbször azok, amiket az olvasók szoktak szeretni. Inkább a hasonlataimra vagyok rákattanva, képes vagyok órákat gondolkodni azon, hogy milyen elvetemült, éppen hogy oda illő metaforát vagy hasonlatot lehet besűríteni az adott bekezdésbe. Azért ilyen gondolkozás ritkán történik, mert legtöbbször csak úgy jönnek a sötétségben derengő valahonnan, ami így leírva elég ijesztően hangzik.
A kedvencem az álmokkal kapcsolatos, egy még nem posztolt novellámból. Welcome to Night Vale fanfiction, első próbálkozás a fandomban, és remélem, hogy elég „betegre” sikerült a rádióműsor hangulatához. Sosem szoktam félkész dologból semmit mutatni, de most kivételt teszek, mert ezt annyira kiokoskodtam egy reggelizés közben. A bekezdés (illetve két bekezdés) az álmokról szól, na meg Carlosról. Lássuk is:
„Gyűlölte az álmokat. Hamis képeknek tartotta őket egyetemista korában. Mikor Night Vale-be jött minden megváltozott. Itt nem voltak álmok, itt éjszakánként a legnagyobb félelmeidből összeállt szörnyek nyála csöpögött arcodra, hegyes fogaikkal fenyegetően vicsorítottak, várták, hogy amint megébredsz, szétmarcangolhassanak. Carlos titokban félt ezektől a lényektől, hiába kételkedett valósságukban. Az általa elképzelt valóság kicsinyesnek és nevetségesnek hatott az ittenihez képest. Szeretett kételkedni, korábban a bizonyítási vágy érdekelte, az hajtotta, most a legszörnyűbb dolgok elől akart menekülni a segítségével.
Odakint helikopterek zúgtak, homokvihar söpört végig, az utcák üresnek tűntek, a város csendes volt, mintha halott lenne.”
Ez lenne a drágaság. Remélem, kellően vészjósló egy fichez, amiben Night Vale időhurokban reked, és reménytelenül próbál kiszabadulni. Előre szólok, hogy az angstnál is angstosabbra tervezem, úgyhogy itt az ideje lerombolni azt, amit a mostanában írt fluffokkal felépítettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése