Пожелание

Пожелание - ez oroszul azt jelenti "kívánni".

Yuri on ICE, Victuuri, egyperces. Reggeli bujci, fluff/domestic, romantika. Azt hiszem, ide még illik egy korhatárfigyelmeztetést írni. Időben valahol a sorozat eseményei után vagyunk, helyszínünk Yuriék háza. 

Egyéb megjegyzés: most nem fogom leírni, hogy miért szerettem bele a fandomba, de teljesen megvett. (Gondolkozok egy cikken, amiben kifejtem, mert úgy érzem, megér ennyit ez az egyedülállónak számító anime...)

Hallgatnivaló: https://www.youtube.com/watch?v=z0a9k1gSMsw (romantic one to the romantic one^^)

*

A nap fénye nem szűrődik át a sötétítőfüggönyön, Katsuki Yuri nyugodtan alszik – végre nem zavarja semmi. Legalábbis ő ebben a hitben él az elkövetkező körülbelül két percben. Viktor csöndesen szuszog mellette, félálomban, valami rettenetesen kitekert pózban fekszik, karját Yuri mellkasán átdobja. Alig férnek el az ágyon, ahol még a képben van egy bűnösen bolyhos, pöttyös takaró. Az óramutató ketyegésének monoton ritmusa szinte megerősíti ezt az állóképet, nem hagyja tovább kúszni a pillanatot. A takaró alól kilóg Viktor lába, megborzong, ahogy a félig nyitott ajtón bekúszik a folyosóról jövő hideg. Közelebb helyezkedik Yurihoz, szorosabban öleli –

Amikor megszólal a telefon ébresztője. A kurva telefon a szoba túlsó sarkában, a padlón, Lady Gagát üvölt pontosan reggel (hajnali) fél nyolckor. Minden egyes nap. Viktor Nikiforov még soha ennyire nem gyűlölte a fehér iPhone-t, mint azon a reggelen.

- Neked komolyan a Born this way az ébresztőd?! – Yuri riadtan ébredezik, röhög a szemét. Aranyos, álmos szemétke. Befordul a fal felé, megvárja, amíg Viktor fölkel és kikapcsolja a zenét. Áthengeredik a hátára, a plafont bámulja, szemüvege valahol messze (az asztalon, két lépésre az ágytól), próbálja kivenni a plafonra festett csillagok mintáját, de csak homályos foltokat lát.

Viktor visszatámolyog az ágyba, ásít egyet, fölémászik Yurinak. A férfi fókuszálatlanul fürkészi türkiz szemeit. A szemek, amik megigézik, amikbe beleszeretett, amik gyönyörűen csillannak fel minden egyes alkalommal, amikor meglátja őt. Arca halovány, rózsaszínes árnyalatot ölt, amint Viktor egy ártatlan puszit lehel az orrára.

- Jó reggelt – üdvözli. A hangzók nem tiszták, kiejtése nehézkes, alig vehető ki, mit akar mondani. Reggeli hangjának akcentusa a szokottnál sokkal erősebb.

Yuri boldog, játékosan újabb csókra hajol. Viktor, az örök meglepetések embere, a nyakát célozza meg, a legérzékenyebb pontját. Libabőrös lesz, lehunyja szemeit, vágyakozva sóhajt fel a finom ajkakat érezve. Bebugyolálja kettejüket abba a veszélyesen puha és szőrös takaróba. Most az oldalát simítja, ujjai hosszúak, csontosak, óvatosan mozdulnak tűzforró bőrén.

Ő nem habozik tovább, szenvedélyesen csókolja meg Viktort. „Ha nem teszed meg, akkor majd én” – visszhangozzák dús ajkai. Nem vad, nem durva, csupán határozott, megbújik benne némi csodálat és elvarázsoltság. Szemében a jól ismert tűz izzik fel, megremeg, ahogy a férfi hátába kapaszkodik.

- Leszel a valóra vált kívánságom? – súgja csábítóan a fülébe Viktor. Hangja egy pillanatra elcsuklik, meguralja a bizonytalanság. Mi van, ha Yuri visszautasítja? Ha kellemetlen neki és megbántja, soha nem tudna megbocsátani magának. Ez a legnagyobb félelme: fájdalmat okozni valaki olyannak, akit mindennél jobban szeret.

A férfi arcát csiklandozza a haja, felnevet, beletúr a világos, selymes tincsekbe.

- Mit szólnál ahhoz, ha együtt váltanánk valóra ezt a bizonyos kívánságot? – feleli bágyadtan, gondolatai már messze előrébb járnak.

Viktor megnyugodva fújja ki a levegőt, és a következő percben el is tűnik. Yuri jól tudja, mi fog következni, lélekben felkészül szerelme szokásos visszatérésére, ahogy szégyentelenül be fog ugrani mellé, majd lelkes kutya módjára legyeskedi őt körbe. Néha elgondolkozik azon, hogy esetlegesen a férfi hozzáállását Makkachintól tanulja. Beharapja ajkát a gondolatra, nem akar nevetni a képzeletében megjelent képtől. Figyelemelterelés végett ledobálja a színes párnákat, bekapcsolja az ágy fölé akasztott hangulatvilágítást, kellemes, vöröses árnyalatra állítja be a színeket. A kékes falakhoz képest jót tesz ez a váltás, végleg elűzi a kint tomboló szélvihart, kizárja a hideget.

Odalép szekrényéhez, kinyitja. Gyorsan lerángatja magáról pizsamáját – a boxert meghagyja „munkának”, utolsó mentsváraként annak, hogy ő bizony még jegyese számára sem kapható olyan könnyen. A tükörbe nézve még igazít reménytelenül kócos haján (megenged magának egy büszke félmosolyt, mikor aranygyűrűje az egyik tincsbe akad), aztán visszafekszik, mintha semmi sem történt volna.

Viktor tökéletesen keresztbe húzza számításait, kezében egy fahéjillatú gyertyával és a szokásos elegáns fadobozkával jelenik meg az ajtóban. Hosszú lábával kecsesen rúgja ki az ajtót, eltelik pár perc, amíg kérdőn néz, mire rájön, mi történt, mialatt kint volt. Nincs lelkes beugrás az ágyba, ölelések, azonnali, mohó csókok. Ezt különlegesre akarja, nem olyanra, mint az eddigiek. Lassan lépdel az ágyhoz, lazán engedi, hogy vállai előbukkanjanak köntöse alól. Észrevétlenül csúsztatja az ágy melletti polcra a dobozt, a gyertyát a tetejére teszi. Meginog a láng, a ruhadarab halk zajjal hullik a padlóra, immáron semmi nem takarja testét, arcán ártatlan pír jelenik meg. Türkiz szemei soha nem látott vágyat tükröznek, testsúlyát várakozva egyik lábáról a másikra helyezi.

Yuri minden egyes másodpercben megállapítja, hogy ennyire még sosem volt szerelmes, ám a következőben már cáfolja előbbi állítását. Elfújja a gyertyát, a fahéj bódító illata elhalványul, elhal. Közelebb hozza a dobozkát, felnyitja fedelét, kivesz belőle minden szükséges apróságot. Int a férfinak, közelebb hívja magához.

Közel hajol hozzá, amint egymással szemben ülnek, hosszasan nézi, próbálja kitalálni gondolatait. Összekulcsolja kezeit Viktor tarkóján, szinte érzi minden szívverését. Megcsókolja, összetámasztja homlokukat.

- Nagyon kívánlak már – suttogja, mikor a férfi ágyékára markol. Megszabadítja az utolsó akadálytól, ami kettejük között állt, elhagyja száját egy türelmetlen mordulás.

Yuri egészen nem evilági hangon nyög fel a tüzes csókokat érezve, csípőjét közelebb tolja szerelméhez. Tehát ez lenne a benne élő Erósz, aki most ébred hosszú álmából?

- Bárcsak mindig így lenne. – Viktor aggódó tekintete bizonytalan, hangja rekedtes, morózusan simogatja Yuri éjfekete haját.

- Mindig így lesz.

Közelebb vonja magához, megpuszilja pufi arcát. A szobában a csend szex szagával és némi meghittséggel keveredik. Kopogtatnak az ajtón.

- Elkészült a reggeli! – Hallatszik kintről a mindenen változtató mondat.

Yuri hirtelen felpattan, belebújik Viktor köntösébe, és kézen fogja a férfit. Felhúzza az ágyból, nevet, elengedi. Kirohan a folyosóra, hívja maga után.

- Vii, siess már, nem foglak megvárni!

Viktor elhúzza a sötétítőt, beengedi a napot. Kinyitja az ablakot, nyújtózkodik. A folyosó jéghideg fapadlója őrülten kellemetlen talpainak, gondolatban elsusog egy sornyi orosz káromkodást, majd erőt vesz magán, és követi a reggeli illatát és kedvese boldogan csengő hangját.

*

Véleményt, kiskutyát (höhö, értitek), akármit szívesen hallgatok.