...Szóval beleestem a Sherlock fandomba, amikor karácsonyra egy első évad DVD-t kaptam (köszi anya, dobálsz itt shipekkel<3). Na de térjünk át a songficre, ami ennek eredményeként született:
Dallal
átkötött részletek Johnlockék mindennapjaiból. (Időrendben kusza, mert a dal szövegéhez igazítottam a pár bekezdéses jeleneteket.)
„I lost my
heart in your living room”-sorozatom következő része (mennyivel jobban hangzik
már, mint a lakásromantika).
A borítón szereplő fanart saját munka, teljesben a tumblrömön megtalálható.
Szokásos dolgok:
páros: Sherlock/John (mi más lehetne? :D)
a történet csak az első évadra építkezik (azóta folytattam mert waaaahezcsodáás)
És íme a dal, amire megíródott: https://www.youtube.com/watch?v=cXfDDWj2E48 (Ígérem, az utolsó idegesítő zárójeles: érdemes az egyébként semmiextra klipben megfigyelni a tekinteteket)
*
the
ticking of the clock was tap tap tapping
against
the insides of my skull
while i heard the neighbors moaning
while i heard the neighbors moaning
on the
other side of the wall
- Unatkozok. Minden unalmas. –
Sherlock az óra ketyegésének ritmusát kopogja az elnyűtt kanapé karfáján, a fal
virágmintáját figyeli részletről részletre, hogy elüsse a lassan mászó
perceket.
Ahol a kanapé hozzáér, le van kopva
egy kicsit. De csak egy nagyon kicsit, tehát a dolog újkeletű. A nyomok
egyértelműek – egy jól sikerült éjszaka Johnnal és végeláthatatlanul sok
martinival. Szar ötlet volt, de már megtörtént. Mármint a kanapén, részegen. A
többi részre szívesen emlékszik vissza.
Másutt lyukak díszítik. Egyszer
lefestette és céltáblának használta. Mrs. Hudson egészen érthetetlen okokból
nem különösebben örült neki.
Egy régi falikép helye is ott van egy
szög képében, örök mementóként a későbbi koroknak.
Vagy addig, amíg egy újabb lakónak eszébe nem jut újratapétázni a nappalit. Az
biztosan nem ő lesz, neki nincs ilyen felesleges dolgokra ideje.
John késik, mint mindig, túlórázik,
esetleg megint problémája akadt a vásárlással.
Az ablakhoz húz egy széket, kinéz a
sűrű ködbe. Egy taxi megáll, kiszáll belőle egy nő, majd a kocsi továbbmegy. A
nő telefonján beszél, hangosan, minden egyes szava felhallatszik az emeletre. A
fia újból elszökött otthonról és még a házi feladatát sem írta meg. Semmi, amit
ki kellene találni, logikus az egész. Logikus és rettentően unalmas.
and i
rocked back and forth
trying to
keep my insides in
and for a
second i thought
i felt
the imprints of your fingers
like tiny
burnmarks on my skin.
John a fürdőszoba csempéinek döntött háttal engedi magára a forró vizet. A nyakán egy aprócska foltot kifejezetten éget a víz. Pirosas, már-már sebes fognyom, összerezzen, ahogy óvatosan megpróbálja megérinteni. A vállán is hasonló – valamivel enyhébb –, lüktető fájdalom. Nem rossz, nem is fáj igazán, éppen hogy kellemetlen egy kicsit.
A párás tükör előtt félve fordul körbe,
félszeg mosollyal nyugtázza, hogy a háta meg lett kímélve. Pár karmolást
leszámítva, de azok most nem annyira érdekesek.
Sherlock szobájának ajtaja félig
nyitva, a lámpa ég. John lábujjhegyen lép be. A férfi elaludt, nyugodtan
szuszog, a takaró alól kibukik hófehér válla. Közelebb megy, lekapcsolja a
kislámpát – a halk kattanásra nem ébred fel, hálaazégnek. John betakarja a paplannal, majd kioson a szobából.
Gondosan becsukja maga után az ajtót.
remember
the feverish night
i dreamt
of the machine that makes planets for
parallel galaxies out of plasticine?
parallel galaxies out of plasticine?
and i
forgot about the worries that keep me
busy on weekends
busy on weekends
and i got
the fortune cookie that says,
"you'll always be a true friend."
"you'll always be a true friend."
A kínai étterem díszítése rettentően giccses, minden piros-, vagy aranyszínű, és keleti mintájú. A tésztaleves forró, John már sikeresen megégette a nyelvét vele, és emiatt egy kicsit ideges. Bosszúsan nézi, ahogy a vele szemben ülő Sherlock evőpálcikával ügyeskedik. A férfi figyelmét nem kerüli el John meglepett bámulása.
- Lehet, hogy nem értek a
csillagászathoz, de tudok pálcikával enni. Te már ezen az apróságon is meglepődsz? Persze, a két dolog nem függ
össze, de levezethetem, hogy az utóbbi miért hasznosabb, mint az előbbi.
- Szerintem inkább egyél, mert ki fog
hűlni. – John ezt természetesen nem jótanácsnak szánja, szívtelenebb embereknél
ezt egyszerűen így fejezik ki: „Dugulj el!”.
Mindez még akkor történik, amikor
csak pár napja laknak együtt. A kaja tipikusan gyorsétterem-ízű, a valódi kínai
fűszerezéstől mérföldekre sincs.
Minden vendég kap ajándékba
szerencsesütit. Üzleti fogás, nem több. Sherlock útközben bontja fel, a
csomagolást az első szemetesbe dobja, amit talál. Halk reccsenéssel töri ketté
az édességet, előhúzza belőle a kártyát, amire az üzenetet nyomtatták. John
követi mozdulatait, ezzel leplezi, hogy még soha nem találkozott
szerencsesütivel. A kártya lényege az lenne, hogy titokban tartsák üzenetét, de
Sherlock vigyorogva adja John kezébe a piros papírlapot. John viszonozza a „gesztust”,
ő is megmutatja üzenetét a férfinak.
A két kártya felirata egyezik (You”ll always be a true friend).
Összemosolyognak, mindkettejüknek eszébe jut valami. Attól a perctől
kezdve kettejük között kialakul egy mindennél erősebb, elválaszthatatlan,
láthatatlan kapocs.
but oh,
how i want you to undress for me.
oh, how
bored i'd be if you did.
and i can't risk this,
and i can't risk this,
i just
stare and shrug and say,
"i'm sorry, i can't think of anything
"i'm sorry, i can't think of anything
better to
do for the both of us."
"pose for me" she said,
"come
on closer to me" she said,
"come
on, pose for me" she said,
"this
is all that i can get and this is all i really want,
i want
your heartbeat like a drum
i want
your heartbeat like a drum
for a
short and sweet song.
Abban, ahogy John először csókolja
meg Sherlockot semmi romantikus nincs. Odakint zuhog az eső, az ablakpárkányon
a cseppek hangja kopp-kopp-kopp-kopp. Sherlock kabátja vizes, hideg, most jön
haza. Fáradtan csukja be az ajtót, kizárja a szelet, az esőt. Ledobja a
legközelebbi fogasra kabátját, fellépdel a rozoga lépcsőn.
John az ajtófélfának támaszkodva áll,
int neki. Éppen hogy elmosolyodik, odalép hozzá.
A következő percben John már a falhoz
nyomva csókolja le Sherlock ajkairól a rémületet, a fáradságot, a tehetetlenség
érzését. Egy rosszul sikerült ügy, elbukott. Reggel összevesztek, John otthon
maradt, és ezt már abban a percben megbánta, amikor Sherlock kiviharzott a
lakásból. Érezte, tudta, hogy nem fog
neki egyedül sikerülni. A férfi idegesen remeg, kényelmes támasza a fal,
megnyugtatja annak hűvös kontrasztja, ahogy forró bőréhez ér.
A csók durva, fogaik összekoccannak,
szinte tépik egy más ajkait – ők
ketten eddig mindig beszéltek. Most egyikük sem tudna megszólalni, ez többet
jelent minden kiejtett mondatnál.
„Első pillanattól kezdve várok
valamire. Mondjuk erre.”
„Elszúrtam, sajnálom. Kudarcot
vallottam.”
„Francba vele, majd legközelebb ott
leszek. Mindig ott leszek. Mindig, amikor csak szükséged lesz rám.”
„Fáztam. Hideg van, de most már jobb.”
„Ilyenre számítottál?”
„Nem is tudom. Igazából nem
számítottam semmire. Ezek szerint
mégiscsak van valami, ami váratlan. De jó.”
Sherlock éles körmei ragaszkodnak,
John vállába, karjába, minden egyes porcikájába. Egész magába. „Elkaptalak, és
nem engedlek el”. John felszisszen, amikor a férfi benyúl az inge alá, a hátát
karmolja végig, egy pillanatra elhúzódik, felnyög. Biztosan megmarad a nyoma
majd ennek, ám most ez a legkevésbé sem érdekli.
Az idegességet pillanatnyi nyugalom
váltja fel, majd helyet ad a tüzes vágynak. John lábát a combjai közé ékeli,
Sherlock elharap egy sóhajt, csípőjük összeér, ajkuk ismét összeforr.
Akarja Sherlockot, akarta eddig is,
akarja most és mindörökké. Az ajkait harapja – enyém vagy, enyém vagy, enyém vagy, senki nem vehet el tőlem. Végre itt
vagy. Nem foglak elengedni, bármi történjék.
i drank
the whole glass of milk
because i
knew it would make me sick.
i ate the pigeon and the rabbit,
i ate the pigeon and the rabbit,
afraid of
your magic tricks.
- Kísérletezek. – Sherlock legjobb mentegetőző szövege. A válasz, amivel John végképp semmit nem tud kezdeni. Erre nem lehet visszaszólni, veszekedni miatta, ez egy tény, amit el kell fogadni. Feltehetőleg a befőttesüvegbe fulladt egér véleménye nem ez lenne. – Egyszerűen meg akartam nézni, hogy meddig bírja az üvegben maradt levegővel.
- És ezért az asztalomra teszel egy
döglött egeret? Van ennek bármi értelme?
- Legalább gondolkozok. Vannak, akik
szoktak olyat is.
John ráhagyja, jobb, ha most nem
szól. Legalább nem magában tett kárt – volt már arra is példa. Múlt héten egy
egész üvegnyi tejet ivott meg hasonló kísérletezés
gyanánt. John már kezdi azt gondolni, hogy lakótársa ezekkel az őrültségeivel
az ő idegeit akarja próbára tenni.
Ez az eset szintén az első héten
történt, amikor John Watsonnak minden új volt, amit Sherlock Holmes tett vagy
mondott. Gyakran érezte, élete legrosszabb rémálmába csöppent. Titkon
idegesítette, félt tőle, viszolygott. Majd hozzászokott, egyre kevésbé zavarták
a koponyák a nappaliban, kísérleti egerek a hűtőszekrényben, nagyítók és
könyvek örökös rendetlensége. Az utóbbi pár hétben észrevette magán, hogy
szinte élvezi a helyzetet, otthonának érzi a sötét kis lakást, annak virágos
falaival, utcára nyíló ablakaival és sokat próbált foteljeivel. A rémálom
kellemes szendergéssé változott.
and i
blew out all the candles,
i poured the wine into the ground.
i poured the wine into the ground.
when you
talk i just smile
and turn
up the music real loud.
Sherlock a fotelban ül, kezében a
zászlómintás párna. Úgy pásztázza végig, mintha valami nagyon izgalmas dolog
lenne. Határozottan nem illik a lakás hangulatához, hiába ragaszkodott Mrs.
Hudson ahhoz, hogy jogos az ottléte.
Hideg van, elromlott a fene fűtés.
Nyakába tekeri mélykék sálát (eltakar vele egy halványodó harapásnyomot), majd
hátradől. A fotel nyugtalanítóan recseg, mint mindig, ha valaki beleül, feltehetőleg
az utolsókat rúgja.
John fémtálcán hoz be két csésze
gőzölgő teát, az egyiket Sherlock kezébe adja – az az övé, amelyiknek le van
törve a füléből egy darab.
- Csak ennyi? – kérdezi a férfi,
szája szélén felbukkan valami mosolyféle.
John lehajol hozzá, tenyerébe fogja
arcát, gyors csókot váltanak, majd arrébb pakol pár könyvet, és helyet foglal a
dohányzóasztal sarkán. Valami beszédtémán töri a fejét, de még a csend varázsa
alatt áll. Belekortyol az italba.
Sherlock a mellette lévő rádión
feltekeri a hangerőt. Bár most hallja először, a dallam mégis ismerősnek hat, a
szöveget mintha milliószor hallotta volna. Halkan dúdolni kezdi:
but oh,
how i want you to undress for me.
oh, how
bored i'd be if you did.
and i can't risk this,
and i can't risk this,
i just
stare and shrug and say,
"i'm sorry, i can't think of anything
"i'm sorry, i can't think of anything
better to
do for the both of us."
"pose for me" she said,
"come
on closer to me" she said,
"come
on, pose for me" she said,
"this
is all that i can get and this is all i really want,
i want
your heartbeat like a drum
i want
your heartbeat like a drum
for a
short and sweet song.
*
Véleményt szívesen hallgatnék, megdobhatsz bármivel, ami eszedbe jut :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése