Tea Kettle

...Szóval beleestem a Sherlock fandomba, amikor karácsonyra egy első évad DVD-t kaptam (köszi anya, dobálsz itt shipekkel<3). Na de térjünk át a songficre, ami ennek eredményeként született:

Dallal átkötött részletek Johnlockék mindennapjaiból. (Időrendben kusza, mert a dal szövegéhez igazítottam a pár bekezdéses jeleneteket.)

„I lost my heart in your living room”-sorozatom következő része (mennyivel jobban hangzik már, mint a lakásromantika).

A borítón szereplő fanart saját munka, teljesben a tumblrömön megtalálható.

Szokásos dolgok: 

páros: Sherlock/John (mi más lehetne? :D)

a történet csak az első évadra építkezik (azóta folytattam mert waaaahezcsodáás)

És íme a dal, amire megíródott: https://www.youtube.com/watch?v=cXfDDWj2E48 (Ígérem, az utolsó idegesítő zárójeles: érdemes az egyébként semmiextra klipben megfigyelni a tekinteteket)

*

the ticking of the clock was tap tap tapping

against the insides of my skull
while i heard the neighbors moaning

on the other side of the wall

- Unatkozok. Minden unalmas. – Sherlock az óra ketyegésének ritmusát kopogja az elnyűtt kanapé karfáján, a fal virágmintáját figyeli részletről részletre, hogy elüsse a lassan mászó perceket.

Ahol a kanapé hozzáér, le van kopva egy kicsit. De csak egy nagyon kicsit, tehát a dolog újkeletű. A nyomok egyértelműek – egy jól sikerült éjszaka Johnnal és végeláthatatlanul sok martinival. Szar ötlet volt, de már megtörtént. Mármint a kanapén, részegen. A többi részre szívesen emlékszik vissza.

Másutt lyukak díszítik. Egyszer lefestette és céltáblának használta. Mrs. Hudson egészen érthetetlen okokból nem különösebben örült neki.

Egy régi falikép helye is ott van egy szög képében, örök mementóként a későbbi koroknak. Vagy addig, amíg egy újabb lakónak eszébe nem jut újratapétázni a nappalit. Az biztosan nem ő lesz, neki nincs ilyen felesleges dolgokra ideje.

John késik, mint mindig, túlórázik, esetleg megint problémája akadt a vásárlással.

Az ablakhoz húz egy széket, kinéz a sűrű ködbe. Egy taxi megáll, kiszáll belőle egy nő, majd a kocsi továbbmegy. A nő telefonján beszél, hangosan, minden egyes szava felhallatszik az emeletre. A fia újból elszökött otthonról és még a házi feladatát sem írta meg. Semmi, amit ki kellene találni, logikus az egész. Logikus és rettentően unalmas.

and i rocked back and forth

trying to keep my insides in

and for a second i thought

i felt the imprints of your fingers

like tiny burnmarks on my skin.

John a fürdőszoba csempéinek döntött háttal engedi magára a forró vizet. A nyakán egy aprócska foltot kifejezetten éget a víz. Pirosas, már-már sebes fognyom, összerezzen, ahogy óvatosan megpróbálja megérinteni. A vállán is hasonló – valamivel enyhébb –, lüktető fájdalom. Nem rossz, nem is fáj igazán, éppen hogy kellemetlen egy kicsit.

A párás tükör előtt félve fordul körbe, félszeg mosollyal nyugtázza, hogy a háta meg lett kímélve. Pár karmolást leszámítva, de azok most nem annyira érdekesek.

Sherlock szobájának ajtaja félig nyitva, a lámpa ég. John lábujjhegyen lép be. A férfi elaludt, nyugodtan szuszog, a takaró alól kibukik hófehér válla. Közelebb megy, lekapcsolja a kislámpát – a halk kattanásra nem ébred fel, hálaazégnek. John betakarja a paplannal, majd kioson a szobából. Gondosan becsukja maga után az ajtót.

remember the feverish night

i dreamt of the machine that makes planets for 
parallel galaxies out of plasticine?

and i forgot about the worries that keep me
busy on weekends

and i got the fortune cookie that says, 
"you'll always be a true friend."

A kínai étterem díszítése rettentően giccses, minden piros-, vagy aranyszínű, és keleti mintájú. A tésztaleves forró, John már sikeresen megégette a nyelvét vele, és emiatt egy kicsit ideges. Bosszúsan nézi, ahogy a vele szemben ülő Sherlock evőpálcikával ügyeskedik. A férfi figyelmét nem kerüli el John meglepett bámulása.

- Lehet, hogy nem értek a csillagászathoz, de tudok pálcikával enni. Te már ezen az apróságon is meglepődsz? Persze, a két dolog nem függ össze, de levezethetem, hogy az utóbbi miért hasznosabb, mint az előbbi.

- Szerintem inkább egyél, mert ki fog hűlni. – John ezt természetesen nem jótanácsnak szánja, szívtelenebb embereknél ezt egyszerűen így fejezik ki: „Dugulj el!”.

Mindez még akkor történik, amikor csak pár napja laknak együtt. A kaja tipikusan gyorsétterem-ízű, a valódi kínai fűszerezéstől mérföldekre sincs.

Minden vendég kap ajándékba szerencsesütit. Üzleti fogás, nem több. Sherlock útközben bontja fel, a csomagolást az első szemetesbe dobja, amit talál. Halk reccsenéssel töri ketté az édességet, előhúzza belőle a kártyát, amire az üzenetet nyomtatták. John követi mozdulatait, ezzel leplezi, hogy még soha nem találkozott szerencsesütivel. A kártya lényege az lenne, hogy titokban tartsák üzenetét, de Sherlock vigyorogva adja John kezébe a piros papírlapot. John viszonozza a „gesztust”, ő is megmutatja üzenetét a férfinak.

A két kártya felirata egyezik (You”ll always be a true friend). Összemosolyognak, mindkettejüknek eszébe jut valami. Attól a perctől kezdve kettejük között kialakul egy mindennél erősebb, elválaszthatatlan, láthatatlan kapocs.

but oh, how i want you to undress for me.

oh, how bored i'd be if you did.
and i can't risk this,

i just stare and shrug and say, 
"i'm sorry, i can't think of anything

better to do for the both of us."

"pose for me" she said,

"come on closer to me" she said,

"come on, pose for me" she said,

"this is all that i can get and this is all i really want,

i want your heartbeat like a drum

i want your heartbeat like a drum

for a short and sweet song.

Abban, ahogy John először csókolja meg Sherlockot semmi romantikus nincs. Odakint zuhog az eső, az ablakpárkányon a cseppek hangja kopp-kopp-kopp-kopp. Sherlock kabátja vizes, hideg, most jön haza. Fáradtan csukja be az ajtót, kizárja a szelet, az esőt. Ledobja a legközelebbi fogasra kabátját, fellépdel a rozoga lépcsőn.

John az ajtófélfának támaszkodva áll, int neki. Éppen hogy elmosolyodik, odalép hozzá.

A következő percben John már a falhoz nyomva csókolja le Sherlock ajkairól a rémületet, a fáradságot, a tehetetlenség érzését. Egy rosszul sikerült ügy, elbukott. Reggel összevesztek, John otthon maradt, és ezt már abban a percben megbánta, amikor Sherlock kiviharzott a lakásból. Érezte, tudta, hogy nem fog neki egyedül sikerülni. A férfi idegesen remeg, kényelmes támasza a fal, megnyugtatja annak hűvös kontrasztja, ahogy forró bőréhez ér.

A csók durva, fogaik összekoccannak, szinte tépik egy más ajkait – ők ketten eddig mindig beszéltek. Most egyikük sem tudna megszólalni, ez többet jelent minden kiejtett mondatnál.

„Első pillanattól kezdve várok valamire. Mondjuk erre.”

„Elszúrtam, sajnálom. Kudarcot vallottam.”

„Francba vele, majd legközelebb ott leszek. Mindig ott leszek. Mindig, amikor csak szükséged lesz rám.”

„Fáztam. Hideg van, de most már jobb.”

„Ilyenre számítottál?”

„Nem is tudom. Igazából nem számítottam semmire. Ezek szerint mégiscsak van valami, ami váratlan. De jó.”

Sherlock éles körmei ragaszkodnak, John vállába, karjába, minden egyes porcikájába. Egész magába. „Elkaptalak, és nem engedlek el”. John felszisszen, amikor a férfi benyúl az inge alá, a hátát karmolja végig, egy pillanatra elhúzódik, felnyög. Biztosan megmarad a nyoma majd ennek, ám most ez a legkevésbé sem érdekli.

Az idegességet pillanatnyi nyugalom váltja fel, majd helyet ad a tüzes vágynak. John lábát a combjai közé ékeli, Sherlock elharap egy sóhajt, csípőjük összeér, ajkuk ismét összeforr.

Akarja Sherlockot, akarta eddig is, akarja most és mindörökké. Az ajkait harapja – enyém vagy, enyém vagy, enyém vagy, senki nem vehet el tőlem. Végre itt vagy. Nem foglak elengedni, bármi történjék.

i drank the whole glass of milk

because i knew it would make me sick. 
i ate the pigeon and the rabbit,

afraid of your magic tricks.

- Kísérletezek. – Sherlock legjobb mentegetőző szövege. A válasz, amivel John végképp semmit nem tud kezdeni. Erre nem lehet visszaszólni, veszekedni miatta, ez egy tény, amit el kell fogadni. Feltehetőleg a befőttesüvegbe fulladt egér véleménye nem ez lenne. – Egyszerűen meg akartam nézni, hogy meddig bírja az üvegben maradt levegővel.

- És ezért az asztalomra teszel egy döglött egeret? Van ennek bármi értelme?

- Legalább gondolkozok. Vannak, akik szoktak olyat is.

John ráhagyja, jobb, ha most nem szól. Legalább nem magában tett kárt – volt már arra is példa. Múlt héten egy egész üvegnyi tejet ivott meg hasonló kísérletezés gyanánt. John már kezdi azt gondolni, hogy lakótársa ezekkel az őrültségeivel az ő idegeit akarja próbára tenni.

Ez az eset szintén az első héten történt, amikor John Watsonnak minden új volt, amit Sherlock Holmes tett vagy mondott. Gyakran érezte, élete legrosszabb rémálmába csöppent. Titkon idegesítette, félt tőle, viszolygott. Majd hozzászokott, egyre kevésbé zavarták a koponyák a nappaliban, kísérleti egerek a hűtőszekrényben, nagyítók és könyvek örökös rendetlensége. Az utóbbi pár hétben észrevette magán, hogy szinte élvezi a helyzetet, otthonának érzi a sötét kis lakást, annak virágos falaival, utcára nyíló ablakaival és sokat próbált foteljeivel. A rémálom kellemes szendergéssé változott.

and i blew out all the candles, 
i poured the wine into the ground.

when you talk i just smile

and turn up the music real loud.

Sherlock a fotelban ül, kezében a zászlómintás párna. Úgy pásztázza végig, mintha valami nagyon izgalmas dolog lenne. Határozottan nem illik a lakás hangulatához, hiába ragaszkodott Mrs. Hudson ahhoz, hogy jogos az ottléte.

Hideg van, elromlott a fene fűtés. Nyakába tekeri mélykék sálát (eltakar vele egy halványodó harapásnyomot), majd hátradől. A fotel nyugtalanítóan recseg, mint mindig, ha valaki beleül, feltehetőleg az utolsókat rúgja.

John fémtálcán hoz be két csésze gőzölgő teát, az egyiket Sherlock kezébe adja – az az övé, amelyiknek le van törve a füléből egy darab.

- Csak ennyi? – kérdezi a férfi, szája szélén felbukkan valami mosolyféle.

John lehajol hozzá, tenyerébe fogja arcát, gyors csókot váltanak, majd arrébb pakol pár könyvet, és helyet foglal a dohányzóasztal sarkán. Valami beszédtémán töri a fejét, de még a csend varázsa alatt áll. Belekortyol az italba.

Sherlock a mellette lévő rádión feltekeri a hangerőt. Bár most hallja először, a dallam mégis ismerősnek hat, a szöveget mintha milliószor hallotta volna. Halkan dúdolni kezdi:

but oh, how i want you to undress for me.

oh, how bored i'd be if you did.
and i can't risk this,

i just stare and shrug and say, 
"i'm sorry, i can't think of anything

better to do for the both of us."

"pose for me" she said,

"come on closer to me" she said,

"come on, pose for me" she said,

"this is all that i can get and this is all i really want,

i want your heartbeat like a drum

i want your heartbeat like a drum

for a short and sweet song.

*

Véleményt szívesen hallgatnék, megdobhatsz bármivel, ami eszedbe jut :3