MIIV-kampány

Állatnagy méret, hogy el tudjátok olvasni.

Lusta ember létemre nem szoktam belemászni a kampányokba és hasonlókba, mert munka van velük, de ez most nagyon megtetszett, mert én is a sötét sarokból olvasó vagyok (csúnya viselkedés, erősen leszokófélben vagyok xd), és azt gondolom, minden író megérdemeli ezt a véleményezési formát.

 Szóval, ha már itt vagyunk, arra buzdítanám az olvasóimat, hogy akár az én blogomnál, akár a többi általuk olvasott blogger blogján ne féljenek ezt a kis jelzést használni, mert az a pár pillanat, amíg begépelitek és elkülditek, inspirációt és erőt ad a folytatáshoz, vagy megmenthet egy blogot és egy írót, nem utolsó sorban pedig közülünk mindenkinek jobbá teszi a napját egy aprócska visszajelzés.

Az ötlet kitalálója és kivitelezője Sky Jensen (akinek a facebook-oldalát a névre kattintva találjátok), akinek ezúton is szeretném megköszönni az ötletet, és ugyan azt írta, hogy nem kell feltétlen kitennünk a jelet, én mégis kirakom (a jobb oldalt van, minden egyéb cucc alatt), hogy még több emberhez eljusson, és ne kelljen ezt a bejegyzést kibogarászni a többi közül. :D

A szöveg (szintén a facebook-oldalról van, a képpel együtt):

"Szeretsz blogot olvasni, igaz? Ki ne szeretne, hisz ingyen van és akad köztük hihetetlenül jó, szépen megírt, választékos. Nem tudhatom, a te olvasási szokásaid milyenek. Kedveled azt, ha hétről hétre kapsz egy újabb kis morzsát, vagy jobb szereted megvárni, hogy egy történet véget érjen, és egyben elolvashasd, de ez mondhatjuk, hogy nem is fontos momentuma a mondandómnak.
Gondolom azért olvasod a kedvenc történeteidet, mert megszeretted egy részét vagy egészét. Megfogott valami benne. Talán a hangulata, az egyik szereplője, vagy akár az egészet ahogy van imádod, de te azon olvasók táborát gyarapítod, akik elolvassák a friss részt, majd bezárják az ablakot. Nem hagysz nyomot, nem írsz kommentárt, nem lájkolsz, csak jössz és mész. Most játszunk el a gondolattal, hogy egy nap visszanézel az kedvenc oldaladra de nem látsz új részt. Pár nap múlva megint, de még mindig semmi. Eltelik egy hét, majd kettő, de az oldal érintetlen, csupán a legutolsó bejegyzés alatt kezdenek el gyűlni a kommentárok úgy, hogy azelőtt ez egyik alatt sem volt szokás. A kíváncsiságod hajt, ezért megnézed a kommenteket, ahol szomorúan tapasztalod, hogy arról írnak a társaid, hogy a blogot nem írják tovább, mert az írója azt hitte, hogy egy olvasója sincs, az elején nagy kedvel és lelkesedéssel írt, mára viszont úgy vélte, hogy a történet folytatását megtartja magának, nem tölt többet hosszú órákat azzal, hogy többször átnézze a helyesírást, a párbeszédeket, nem tölt több időt egy olyan oldal csinosításával, amire senki rá sem bagózik, hiába tölti ő minden szabad percét azzal, hogy a blogja minden formában szép és igényes legyen. Úgy vélte, hogy a gondolatait megtartja magának, hisz minek is tenné fel, ha az nem érdekel senkit, pedig te ott voltál, csak ezt ő nem tudta.
Tegyél azért, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Hagyj magad után nyomot. Nem muszáj regényt írnod, elég, ha jelzed a jelenléted kommentben egy "#miisittvagyunk<3 " jeligével. Persze, ha hosszabb véleményt írnál, ezt a jelige után nyugodtan megteheted. A MIIV, ( Mi is itt vagyunk) nem kötelez semmire. Nem kérem, hogy oszd meg ezt a bejegyzést, nem kötelezlek, hogy tegyél ki egy plecsnit a blogodra. Semmi sem kötelező, de tudd, hogy az, hogy te le írsz pár betűt néhány másodperc alatt, neked semmi, de a kedvenc íród tudni fogja, hogy ott vagy, nagyobb kedvel és talán hamarabb hozza majd a részt. Tegyünk azért, hogy a tehetségek köztünk maradjanak és ne adják fel!"

Szerintem ezekben a sorokban minden lényeges benne van, úgyhogy nem is tennék hozzá mást ehhez a bejegyzéshez, csak annyit, hogy HAJRÁ, KOMMENTELÉSRE FEL! :D