10+1 (eszeveszett) tévhit a fanfictionről

Ez a bejegyzés ilyen utolsó mentsvár lesz, amíg nem tudok valami történettel előállni. Szóval gyors helyzetjelentés: nem akarok milliónyi indokot és magyarázatot felsorolni a mentségem érdekében, elég lesz annyi, hogy a Corvinus egyetem Középiskolás Programját csinálom az elkövetkező nyolc hétben, hétről hétre szaftosabbnál szaftosabb feladatokkal. Erről nem mondok többet, gondolom értitek, miben fog korlátozni (sajnos) egy kicsit ez.
Ha mégis lesz időm, akkor a terv a következő: elsőnek hozni fogok egy Yuuri on ICE novellát, olyan hurt-comfortnak álcázott fluffot, befejezem a Tokyo Ghoul-os regényt, illetve egy No.6 egyperces vásárlós fluffot dobok össze.


A bejegyzés további részében pedig elhoztam egy kis vigasztalásként azt a cikkem, ami a Bloggerqueens magazin oldalára készült eredetileg, de úgy vettem észre, lenne helye ezen a blogon is. Lássuk a leggyakoribb tévhiteket a fanfictionökről, amiket minden ficíró már legalább egyszer megkapott.

A fanfictionről milliónyi tévhit terjed a blogos közösségekben, van aki élteti, míg a többség „sátáni műfajnak” tartja a rajongói történeteket. Ebben a bejegyzésben természetesen csak pár átlagosabb vagy viccesebb példát hozok, amiket én is megkaptam két éves blogos karrierem, és lassan másfél év fanfictionírás után.

1. A fanfiction az, amikor egy fiúbanda egyik tagját összehozza az író saját (leggyakrabban) női karakterével.

Szerintem megegyezhetünk abban, hogy ezzel találkozunk a legtöbbet, és ez az egyik legnagyobb baromság. Komolyan, aki járt már ao3-on, vagy akár Merengőn öt percnél többet, már megcáfolhatja ezt a kijelentést. A fanfiction (=rajongók által írt történet) szólhat gyakorlatilag bármiről. A tévhitben említett fanfictionök egy külön ágba tartoznak, avatar-ficeknek/Mary Sue-ficeknek hívják őket.

2. A fanfiction E/1-ben íródik.

Tudom, tudom. Ha valaki egy kicsit átgondolja, akkor ez is hülyeség, de sajnos valós kijelentés, amelyet már többször hallottam, mint kellett volna. Szerintem nem nagyon kell magyarázni, hogy miért nem igaz a kijelentés, elég annyit mondanom, hogy ez is egy műfaj, amin belül bárhogy írhat az adott író.

3. A fanfiction csak slash, tehát férfiak közti kapcsolatról szól.

Ez nem akkora őrültség, mint a többi, mert valóban a fanfiction sztorik nagy része slash, de ez nem jelenti azt, hogy mind az lenne. Hogy miért ennyire népszerű a slash? Röviden: az átlagos férfi-nő karakterek kapcsolatán nem nagyon van mit boncolgatni – ha egy történetben egy férfi és egy nő találkoznak, akkor ők szinte az összes esetben összejönnek. Természetesen, ezzel semmi gond nincs, sőt, viszont ez a felállás fanficírói szemszögből nem túl izgalmas hosszú távon.

4. A fanfiction gusztustalanul tömény pornó.

Nem, nem, nem és NEM. Az fájdalmas tény, hogy itt sem kerülhető el jópár Szürkét megszégyenítő iromány, de egy idő után a gyakorlott ficolvasó megtanulja kiszortírozni, melyik fic rejthet olyan tartalmat, amihez nagyon nem szeretne közel kerülni.

5. A fanfiction a kezdő írókra jellemző műfaj, amit előbb-utóbb kinőnek.

Ez az a mondat, ami talán a legtöbb sebből vérzik. Való igaz, hogy sok tizenéves alkot ebben a műfajban, de lehet tudni több gyakorlott íróról, aki nem veti meg a műfajt, sőt. A „kinövés” meg változó – előfordul, hogy valaki nem találja a helyét a műfajban, szóval valami másba kezd. Én ezt határozottan nem kinövésnek nevezném.

6. Fanfiction csak regény lehet.

Hehe. Hehe. Hehehe… Nanekemtene. Ez az a kijelentés, amitől kedvem támad az illető routerét megfürdetni egy jó adag sósavban. Ezt azok szokták mondani, akik blogspoton/wattpaden sokat nézelődnek, és egy nap alatt már az ötvenedik százfejezetes fiúbandás blogot ikszelik ki. Külföldön, illetve slashes körökben viszont a novellák és rövidebb regények elterjedtebbek.

7. Fanfiction csak (slash)novella lehet.

Hihetetlen, de ezt is hallottam már, nem egyszer. Kezdő slasherek gyakori kijelentése – én is ezzel kezdtem még egy fél évszázaddal ezelőtt, amikor nekiestem az első slashnovellák elolvasásának. Fájdalmas hónapokig maradt ki  regény nevű csoda az életemből.

8. A fanfictionnek nincs irodalmi értéke.

Ehh. Mondom, hogy ehh, mert nem azon múlik, hogy milyen karakterekkel vagy világgal dolgozik valaki. Van olyan író, aki a legőrültebb brainstormingból is csodát tud létrehozni, de van, akinek hosszas próbálkozás után se sikerül. (Jó hír, hogy a legtöbben szerintem egy arany középúton táncolnak/táncolunk.)

9. A fanfictionnel gyakorolja az író, hogy hogyan fog majd saját világot alkotni.

Ebben legalább van egy alapszikra, de sajnos ez is téves. Gyakorolni bármivel lehet, nem kell ahhoz fanfiction. Sőt, azt kell mondanom, nem érdemes a ficírást kizárólag gyakorlásra használni, mert kvázi semmivel nem leszel felkészültebb, amikor saját történetbe vágsz (pontosan ugyanolyan érzés), ráadásul rengeteg író vezet fanfictionoldal mellett saját történetes blogot is.

10. Fanfictiont írni könnyű, mert nem kell kitalálnod karaktereket.

Ha jól sejtem, ez a leggyakoribb mondat, ami kizárólag azokra jellemző, akik soha nem vágtak bele egy fanfiction megírásába sem. Személyes tapasztalatból már-már nehezebb karakterhűnek lenni, mint egy saját szereplő esetében, ugyanis a saját szereplőnél még el lehet ügyesen rejteni egy out of character pillanatot, fanficnél gyanúsan és bosszantóan kilóg a lóláb (és emiatt az egész írás élvezhetetlenné válhat).

+1 A legféltettebb titkom az, hogy fanfictiont írok.

Ez az a mondat, ami az olvasók helyett az írókra jellemző. Féltve rejtjük a „Sátántól származó” műfajunkat, órákon át keresünk ficekre alkalmas reklámcsoportot, és ha valaki megkérdezi, mit írunk, szemlesütve válaszoljuk, hogy „történetet:))”. Mindez a fogadtatás gyakori negatív hangvételéből adódik, amely ellen egyetlen megoldás van:

Írjunk fanfictionöket, és mutassuk meg a világnak, hogy mire képes ez a műfaj!

Ti miféle aranyköpéseket kaptatok már meg fanficírás közben?