Tag - A 7 Főbűn

Ezt sem ma kaptam, de így végzősként az időérzékem teljesen szét van csúszva, és még mindig leragadtam valahol a kellemes és gondtalan augusztusban, holott már december van. Ideje felébrednem. Köszönöm a TAG-et és a türelmet Brukúnak! <3


Szabályok:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Válaszolj a kérdésekre! Figyelj rá, hogy a szabályok és a kérdések is változatlanul kerüljenek a bejegyzésedbe!
3. Küldd tovább annyi embernek, amennyinek szeretnéd! A lényeg, hogy mindegyiküknek írj valamit, szerinted nekik mi a legnagyobb bűnük íróként!

Kérdések & válaszok:

1. Kevélység: Melyik az a történeted, amire annyira büszke voltál, hogy nem fogadtad a rá érkező kritikákat? Utólag mit gondolsz erről?

Szerintem az utóbbi időben nem igazán volt ilyen, mert általában inkább alulértékelem a munkáim. Szóval ezen a blogon nem volt ilyen, de amikor kábé 12-13 évesen megírtam az első (bűnszar) fanficem, arra annyira büszke voltam, hogy az alap logikai dolgokkal kapcsolatos baráti tanácsokról sem akartam hallani. Áldom az eszem, hogy annak idején nem posztoltam sehová, mai fejjel a bloggervilág legsötétebb pillanatainak egyike lenne.

2. Kapzsiság: Van olyan történeted, ami szerinted olyan jól sikerült, hogy pénzt is kérnél érte? Mennyit érne a belé fektetett munkád?

Jelenleg nem érzem úgy, hogy a blogon olvashatóak között lenne ilyen. A regényötleteim egy részét viszont valóban kiadatásra szánom, úgy, ahogy hosszú távon a novelláimat is, de tudom, hogy addig még hosszú utat kell bejárnom és rengeteget fejlődnöm, mert jelenleg még ezek az írások nem nyomtatásba valók, és nem csak azért, mert főként fanficek. Novelláskötetre már van pár ötletem hosszú távra, de az tematikájában más lenne, mint a blog, mert a slashnek még mindig ezt gondolom a legjobb platformnak - mégpedig azért, mert nekem a slashfanficek igazán jól passzolnak a fanartokhoz, és állandó olvasótáboros folyamatos közösségi ötleteléshez, véleményezéshez. Mivel egy szűk közösség, ezért a személyes kapcsolatot érzem az egyik legnagyobb pozitívumának.

Nem tudom, hogy az egyszer kiadásra szánt ötleteimben mennyi munkám lesz, így nem tudom megbecsülni, hogy mennyit fog érni az.

3. Bujaság: Melyik történetedben próbálkoztál először korhatáros jelenettel (nem feltétlen erotikus értelemben)? Utólag mit gondolsz, mi volt a legnagyobb hibája?

Olyan korhatáros jelenettel nem kifejezetten dolgoztam, ami nem erotikus értelemben véve lett volna az (pl. megkínzás, nemi erőszak). Kerülöm a témát, mert félek, nehogy az olvasó számára romantizált hatást keltsen. Erotikus jelenettel viszont már az első kisregényemben, a Hot Coffee & Chocolate Cakes-ben is találkozhattok. Nem érzem úgy, hogy lenne valami különösebb hibája, tekintve, hogy nem konkretizál tanulmányszerűen, tehát nem egy obszcén, csöpögő-nyáladzó jelenetről van szó. Továbbá pont ezért képtelenségeket sem állít szerintem.

4. Irigység: Volt, hogy irigy voltál olyan történet olvasottságára, ami szerinted a tied nyomába sem érhet? Név említése nélkül szerinted mi volt a legnagyobb hibája?

Természetesen volt, szerintem minden blogger érzett már ilyet, de inkább a nagyon kezdő időszakomban volt, és soha nem volt erősebb egy kis bosszantó érzésnél. 

Illetve, egyszer találkoztam eggyel wattpadon, amit a mai napig nem tudok hova tenni. *Konkretizálásmentes minikiakadás* Esküszöm, nem értem, hogy egyeseket hogy nem zavar az alapvető helyesírás hiánya (vesszők, j/ly, idegen eredetű tulajdonnevek toldalékolása). És itt most nem arra a pár mumusra vagy elgépelésre gondolok, mert az mindenkinél előfordul, hanem a rendszeres bakikra, amikre az illető láthatóan nem figyel, nem tudja a szabályt és ami a fő probléma: nem is érdekli. A másik, történetbeli nagy hiba, amit felrónék annak a "regénynek", az az volt, hogy egy iszonyúan egészségtelen kapcsolatot mutatott be romantikus köntösben, de annyira, hogy már-már sírni tudtam volna, amikor a 30-40 (!) kommentet olvastam a történet alatt közel 10-14 év közötti, főként lányoktól, hogy de szeretnének ők is a történet férfi főszereplőéhez hasonló pszichopata fiúval járni. Végig az volt a fejemben, hogy basszus ez a fajta író és történet (mert persze nem egyedüli az eset) a felelőtlenségével nagyjából félszáz fiatalt fog belepréselni mérgező párkapcsolatokba, és ebből következő talán egy örök életre szóló boldogtalanságba. És ehhez senkinek nincs joga. *Kiakadás vége*

5. Falánkság: Volt, hogy több történeten dolgoztál egyszerre? Mi lett az eredménye?

Most is van, de igyekszem leszokni róla. Különösebb negatív hatása nincs, de nem kellemes érzés, jobban szeretek egyszerre eggyel haladni. 

6. Harag: Formáztál valaha szereplőt élő emberről azért, hogy a történetedben megkapja azt az igazságszolgáltatást, amit a valóságban nem biztos, hogy meg fog? Ki ő, és mi lett a sorsa a történetben?
Akik régóta olvasnak, tudják, hogy volt egy másik blogom tizennagyonkevés évesen. A régi bemutatkozószövegemben helyet kapott pár mondat erejéig, de mostanra eltüntettem a nyomait. Azon a blogon egy gimis szerelmes (milyen egyedi) regényfélét vezettem, amiben egyszer szépen kifiguráztam egy trollkodó osztálytársamat. Azt hiszem, kirúgták a gimiből vagy felfüggesztették. 
Volt egy másik eset is, amikor valós személyről mintáztam egy adott novella szereplőjét. Nemsoká meg is osztom veletek ezt a Végszó című egypercest. Itt nem "szolgáltattam igazságot", de akkor írtam, amikor a főszereplő mentalitását hordozó személy kilépett az életemből. Innen jött bele az eddigi előolvasói vélemények alapján meglehetősen hátborzongató és fájdalmas "leghalottabb mindközül" életérzés.

7. Lustaság: Melyik az a történeted, amit lustaság miatt félbehagytál, és a legjobban bánod?
Az Am I in love with you, or am I in love with the feeling? című Tokyo Ghoul fanfictioöm. Vagyis, nem csak a lustaság miatt, mert időközben csúnyán kiábrándultam a fandomból. Nagyon sajnálom, hogy a végére szánt csattanót nem osztottam meg veletek, de ami késik, nem múlik, egyszer biztos, hogy nekiveselkedek és megírom az utolsó fejezet elejét is, ami még hiányzik.


Kihívottjaim:
Amy, nem úszod meg
Eszter, neked kevés személyeset tudok az írásaidról
Petra, amióta olvaslak érdekel, hogy mik a "sötét kis írói titkaid"
Kira, neked köszönhetem az új reklámszövegem, hát persze, hogy nem hagylak ki ;)